Az ikonok szólnak hozzám

 

Forrás: Egyházi Krónika. 1966/4

Idézi: http://www.szimandron.hu/index.html

Letöltve: 2011. január 28.

 

Uram, holnap ismét a Te házadba megyek, melyet a Te és a Te szentjeid ikonjai ékesítenek...Tedd fogékonnyá gyarló szívemet, hogy megmozduljon és befogadja azt a nagyszerű üzenetet, melyet az ikonok drága ábrázolásai hoznak neki . És  tedd, hogy visszatarthatatlan vágyakozással elinduljon Tehozzád, az én megtestesült Istenemhez, Uramhoz és Megváltómhoz. Amin


Amikor a templomba lépek, tekintetemet a szent ikonokra függesztem. Nemcsak szemem keresi őket, hogy művészi élvezetben legyen része. Sokkal inkább a lelkem pihen meg a nyugodt, anyagtalan alakokon, amelyeket az ikonfestők ügyes kezei nagy áhitattal festettek meg. Úgy hiszem, hogy az egyházi művészek a maguk szent művészetével egy üzenetet hoztak a mi lelkünknek és az egész egyháznak. Egy közvetlen tanítóval és ihletővel ajándékoztak meg bennünket a legnagyobb pillanatokban: „az istentisztelet, a Keresztáldozat felajánlásának pillanataiban.

Nekünk, embereknek nem volna szabad körülírni, ábrázolni a határtalan Istent, ha az Ő egyszülött Fia el nem jött volna a földre Ember alakjában. Ö azonban „megüresítette magát, szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá”. (Filipp. 2,7.) A mi testünket verte fel és emberi sajátosságainkat. Megjelent a világban az Ő gyarló teremtményének alakjában. Amikor tehát megfestjük templomi ikonjait, szemléljük és megcsókoljuk azokat, arra törekszünk, hogy érzékeinkkel behatoljunk az Ő megtestesülésének misztériumába, és Ővele együtt haladjunk azon a szent úton, amely a bethlehemi jászoltól a Golgotha véráztatta dombjához vezet. A megváltás egész történetét, a születést, a megkeresztelkedést, a tanítást, a csodákat és a szenvedéshez vezető utat úgy idézzük emlékezetünkbe, mint ma történő eseményeket.


Az ikonosztászion, az analogion ikonjai, a falfestmények nem egyebek, mint egy csöndes, csodálatos tanítás. Elbeszélése a legszentebb történet, amely a bolygónkon valaha is leiratott. Egy szempillantással egyetlen tekintettel fel tudom fogni az eseményt, gondolataimmal és érzelmeimmel végig tudom járni minden szakaszát, lelkileg érintkezni tudok a Megváltómmal, és gyönyörködni szelid alakjában, tanításában, csodatételeiben.

És a mi Urunk ikonja mellett ott vannak az Ó szentjeinek képei is, akik az Ő szolgái, választottai voltak, akiknek szívét teljesen elárasztotta az isteni kegyelem. Nézem ezeket az anyagtalanságba átszellemült embereket, amint aszkétikus testükkel az étheri magasságokba emelkednek, hogy Megváltójuk jelenlétében gyönyörködjenek és felajánlják Neki tiszta imádságaikat és himnuszaikat. És ihletet kapok tőlük. Fölemelkedem én is velük. Megszabadulok a világ minden gondjától, és bennsőleg megújhodom. Megszabadulok a romlottság s az emberi szenvedélyek nyomásától, és magamba fogadom az Ég megnyilatkozását. A szentek fennköltségét, nemességét, érzelemvilágát. Isten és az Ő választottai Országában érzem magam. Itt egyszeriben imára hajlik a lelkem, magasabb szférákba emelkedik, és ég a szomjtól, hogy egyesüljön a Teremtőjével.

Uram, holnap ismét a Te házadba megyek, melyet a Te és a Te szenteid ikonjai ékesítenek. Az ikonosztászion, az analogionok, a templomfalak képei mind fölemelkedésre hívnak engem. Tekintetemmel átölelem ezt a mérhetetlen kincset. Áhítatos ajkakkal közeledem hozzá, hogy csókkal illessem. Tedd fogékonnyá gyarló szívemet, hogy megmozduljon és befogadja azt a nagyszerű üzenetet, melyet az ikonok drága ábrázolásai hoznak neik. És tedd, hogy visszatarthatatlan vágyakozással elinduljon Tehozzád, az én megtestesült Istenemhez, Uramhoz és Megváltómhoz. Amin.



(Fordítás az athéni „Zoi" 2450. számából. Ford.: Kalota József lelkész.)

Egyházi Krónika, 1966 Július-Augusztus, XV. évfolyam, 4. szám