Mit nevezünk ünnepnek?

 

Forrás:  http://hodigitria.wordpress.com/2009/08/31/mit-nevezunk-unnepnek/

Letöltve: 2011. január 28.

 

Sokszor olyan dolgokról mondjuk, hogy ünnep, melyről szégyen még beszélni is, nemhogy hatalmas zajongással ünnepnek nevezni. Sok alkalommal nevezzük ünnepnek vagy népünnepnek a részegeskedést, a tobzódás meg az ocsmányság különféle fajtáit, melyek a pogány összejövetelek természetes velejárói, de soha nem a keresztény ember ünnepének sajátosságai.

 

Így tehát következésképp Isten Egyházának pont azt kell ünnepnek hívnia, ami az előbbinek éppen fordítottja. Micsoda nagy üdvösséges ünnep a lélek számára például a böjt! Mert csak akkor van valódi ünnep a lélekben, ha megvan annak üdvössége. A béke és az egyetértés, és amely ünnepről száműztük e világnak vásárát.

Az igazi ünnepen nem lábatlankodik a lárma, a zsivaj, nem futkosnak a szakácsok, hanem helyettük mély nyugalom, csendesség, szeretet, öröm, béke, nyájasság és számtalan lelki jó uralkodik.

Ez tehát a lélek igazi ünnepe. Sajnos ma már nagyon megfeledkeztek maguk a keresztények is az ilyesfajta ünnepről. Ma már minden a szemnek, gyomornak és a testnek szól. A lélek táplálása messze elmarad, aminek következménye a méregdrága „ünnepek” utáni hiányérzet.

De hogyan is tudná megmondani az, hogy mi is az, ami hiányzik, aki magába engedte a világ összes zaját, befogadta a felhajtás mindeféle formájának lelket romboló folyamatát? Sem a drága ruha, sem pedig a magasztos, mindennel megrakott asztal nem tudja pótolni azt, ami miatt az ember lelke az ürességtől sorvadozik.

Hány és hány esetben tapasztaljuk, hogy maguk a keresztény emberek, amikor ünnepre készülnek, mennyi haszontalan dolog után futkosnak. Mert ezek nélkül – sajnos – már számukra is elképzelhetetlen az ünnep, mert nem a lényegre, de azon kívül minden más, sokszor szégyenteljes dologra koncentrálnak.

Ünnepnek nevezzük a rohangálást, a csalódottságot, a veszekedést, kiábrándultságot hozó napokat. Azokat a pillanatokat, amikor az úgynevezett ünnep miatt egymást felfaljuk, mert rendkívül idegesek vagyunk. A ma embere már sokkal jobban tud önpusztító hiú ünnepet rendezni, mintsem az igazi tartalmas lélekben gazdag, és ezáltal az egész lényét betöltő, Isten békéjétől nyugalmat sugárzó, szeretetben túláradó ünnepet tartani.

Az igazi ünnephez a keresztény ember számára hozzátartozik a templom is. Na nem olyan formában, hogy „ez nálunk már szokássá vált”,mert akkor csak forma, de minden tartalom nélkül. Mert mint azt maga Aranyszájú szent János mondja egyik homíliájában: „Nem ok nélkül jöttünk….vagyis nem azért, hogy egyikünk beszéljen, másikunk pedig megtapsolja a szónokot, aztán meg szétoszoljunk… hanem azért, hogy én valami olyat mondjak, ami hasznos és előmozditja üdvösségteket, ti pedig gyarapodjatok szavaimból és nagy lelki nyereséggel távozhassatok innét. A templom valóban a lélek orvoslásának műhelye, s az idejötteknek nem szabad mindaddig hazatérniök, amíg megfelő orvosságot nem kaptak és nem helyezték sebeikre”.

Ha keresztény mivoltunk földi zarándoklata alatt elfáradtunk, lelkünk kopár, szívünk hideg, nyerjünk Krisztustól, a mi legfőbb Orvosunktól gyógyírt minden bajunkra. Tanuljunk meg igazi, keresztény emberhez méltó, minden felesleges hordaléktól mentes ünnepet ülni, mert akkor lelkünk is megtelik kegyelemmel, minek folytán ismét örülni tudunk minden Istentől kapott pillanatnak és egymásnak, embertársainknak egyaránt. 

 

 

 

Fontosabb ünnepek

 

Forrás: szimandron.hu/Remény

Idézi: http://www.spesnet.info/index.php/hatter/75-hatter/362-boejt-az-orthodox-egyhazban- Letöltve: 2011. január 24.

 

Az alább fölsorolt ünnepek mindegyikén fölmentés van érvényben a böjt alól borra és olajra, amennyiben szerdára vagy péntekre esnek. Ha más rendelkezés van érvényben, azt zárójelben külön is jelzem.

 

Szeptember

1. Az egyházi év kezdete, Oszlopos Szent Simeon ünnepe.

8. Szűz Mária születése (Kisboldogasszony) (Szerdán és pénteken halra, valamint borra és olajra fölmentés a böjt alól)

9. A Szent Istenősök, Joákim és Anna, az Istenszülő szülei.

14. A Szent Kereszt Felmagasztalása – a hagyomány szerint a negyedik század elején, Jeruzsálemben e napon találták meg Krisztus keresztjét.

 

Október

6. Tamás apostol

18. Szent Lukács evangélista

23. Szent Jakab apostol, az Úr testvére

26. Szent Demeter nagyvértanú

 

November

8. Szent Mihály arkangyal és a Testetlen Hatalmak

13. Aranyszájú Szt. János

14. Szent Fülöp apostol

16. Szent Máté evangélista

21. Szűz Mária bevezetése a Templomba (szerdán és pénteken halra)


December

4. Damaszkuszi Szt. János

6. Csodatévő Szent Miklós, Myra püspöke.

25. Az Úr Születése

26. A Szentséges Istenszülő ünnepe (a mágusok tiszteletadása), Karácsony másodnapja.


Január

6. Vízkereszt – Krisztus Megkeresztelésének ünnepe (a megelőző nap böjti nap) 

17. Remete Szent Antal

18. Alexandriai Szt. Kirillosz pátriárka

30. A Három Főpap – Nagy Szent Vazul, Teológus Szent Gergely és Aranyszájú Szent János, IV. századi egyházatyák ünnepe.

 

Február

2. Az Úr bemutatása a Templomban – negyven nappal Jézus születése után, az Újszülött jeruzsálemi templomban való bemutatásának emlékére. (Szerdán és pénteken halra is fölmentés a böjt alól)

 
Március

9. A Negyven Szebasztei Vértanú

25. Az Örömhírvétel (szerdán és pénteken fölmentés halra)

26. Gábriel arkangyal

 
Április


23. Szent György vértanú

25. Szent Márk evangélista

30. Szent Jakab apostol


Május
8. Teológus Szent János evangélista

21. Szent Konstantin császár és anyja, a szentéletű Heléna


Június
11. Szent Bertalan és Barnabás apostolok

24. Keresztelő János születése (szerdán és pénteken fölmentés halra)

29. Szent Péter és Pál apostol ünnepe – böjti időszak előzi meg, mely a Pünkösd vasárnapját követő vasárnap után kezdődik.

30. A Szent Apostolok


Július
1. Szent Kozma és Damjánosz orvos-szentek

20. Illés próféta

26. Szentéletű Magyar Mózes

27. Szent Panteleimon vértanú


Augusztus

6. Az Úr Színeváltozása (szerdán és pénteken fölmentés halra)

15. Az Istenszülő Elszenderedése (Nagyboldogasszony)– Szűz Mária halálának ünnepe. Előtte augusztus elsejétől böjti időszak.

29. Keresztelő János fejevétele – szigorú böjt.